A torokcsakra roppant sebezhető, és ki van téve a külső behatásoknak. A fizikai test felszínéhez közel helyezkedik el, és a mentális életenergiát irányítja elménkbe és szívünkbe, hangot adva ezzel érzéseinknek, gondolatainknak és élményeinknek.
A test ezen részének alig van védelme. Mivel egy apró gyermek keveset tud tenni önmaga védelmében, könnyű megsebesíteni. Amíg a többi központot az ego erejét jelképező izmok védik, addig a torokcsakra védtelen, és könnyen kiegyensúlyozottlanná válhat huzat vagy hőmérsékletváltozás hatására. Bátortalan kisgyerekeknél láthatod, ahogyan torkukra "húzzák" állukat sebezhetőségük miatti védekezésként.
Ez az önkifejezés, a kreativitás és az akarat központja. Itt tároljuk az önkifejezéshez szükséges energiát. Ez számtalan formát ölthet, de szellemünk kifejezésén van a hangsúly.
Akár beszédünket használjuk önmagunk kifejezésére, akár gesztusainkat, színeket, zenét, táncot vagy írásunkat, önmagunkról fogalmazunk meg állításokat. A torokcsakra közvetíti a kreativitáshoz és kommunikációhoz szükséges energiát. A torokcsakra minden egyes igaz és maradéktalan önkifejezésünkkel megerősödik és fokozódik. Hídként szolgál szívcsakránk érzelmi központja és a homlokcsakránkban összpontosuló gondolatok között.
Amikor felhalmozódik a kifejezetlen érzelmekből származó energia, megreked, és elszorítja torkunkat, vagy egészségesebb helyzetben egy kreatív önkifejezésbe áramlik. Amikor nem tud érzelmi önkifejezés formájában kitörni, a kifejezetlen érzelmeknek valamilyen más kifejeződési módot kell találniuk.
Ezen csakra archetípusa természetes módon összpontosít kommunikációnk minőségére és intenzitására, vagy annak hiányára. Az archetípus a valódi lényét elrejtő, szégyenlősségétől és megbántottságától elhallgattatott csendes gyermek, és a felnőtt kommunikátor, aki vállalja a felelősséget életéért, és tisztán, közvetlenül és egységesen szót emel vágyai és igényei mellett.
Torokcsakra